ESEMÉNYNAPTÁR

May 2019
S M T W T F S
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

szgyf_banner.jpg

Üdültetés

Búcsúszentlászló rövid története

1950 tavaszán hír járt a faluban, hogy a szerzeteseknek el kell hagyni a kolostort, amely júniusban meg is történt. A kolostor hasznosítására sokféle elképzelés hallatszott, egyesek varroda, mások mezőgazdasági középiskola és kollégium telepítéséről beszéltek. Az épület több mint egy évig üresen állt. Aztán 1951. október 2-án érkezett a búcsúszentlászlói vasútállomásra egy szerelvény, amelyről lekapcsoltak néhány vagont. Ezekben érkeztek a ház első lakói, a háborús idők emlékeként. Szegényes felszerelésükkel és pár darab állattal, hogy távol addigi életterüktől megkezdjék új életüket. 80-an voltak az un. honfoglalók, legtöbbjük hajléktalan, akiknek a lakását bombatalálat érte, családja odaveszett, ő maga testileg-lelkileg sérült lett, hadirokkantak, a háborús félelemtől megbomlott elméjűek. Az intézmény berendezése nagyon szegényes volt. Vízvezeték, villanyvilágítás, mosdók, fürdőhelyiség nem is volt. A szobák egy részében fűtési lehetőség sem volt adott, nem beszélve a melegvíz-ellátásról. A lakók 100 esztendős, elkopott tölgyfa lépcsőkön közlekedtek, a folyosók töredezett műkőlapokkal voltak tele. A lakók ellátása 7 fő dolgozói létszámmal, évi 370.000 Ft-os költségvetéssel, 5 Ft/nap élelmezési normával indult. Az első lakókkal érkezett az intézménybe az első intézményvezető is, Horvai Mihály. Kezdetben sem a faluból, sem a környező településekről nem akart itt dolgozni senki. Így a 7 fős létszám feltöltése hónapokat vett igénybe. A költségvetés, ruházati ellátásra nem tartalmazott keretet. A honvédségtől és a rendőrségtől kiselejtezett ruhák, cipők kerültek az otthonba. 1954-57 között az intézmény gazdasági működését tekintve a Zala Megyei Tanácshoz tartozott, a beutalás joga maradt a Fővárosi Tanácsnál. 1957 márciusában a főváros visszavette kezelésébe az otthont, s ettől kezdve némi fejlődés következett. Az építkezések, felújítások 1962-ben indultak be. Az első nagyobb munka a lépcsőház korszerűsítése volt, betonlépcsők készültek. 1963-ban a folyosók padozat cseréjére került sor és megépült a sertések tartását szolgáló gazdasági épület. A konyha a lakók elhelyezését biztosító főépületben volt, vegyes tüzelésű berendezésekkel üzemelt.

1964-ben felújításra került a volt istálló, ebben mosodát létesítettek, 1965-ben új raktárak épültek. 1964-ben elég „gazdagnak” volt mondható az otthon, ugyanis 16 hold földbirtokkal rendelkezett. Természetesen a 60-80 db-os sertésgazdasághoz szükség is volt gazdálkodási terültre. Horvai Mihály igazgató távozását követően rövid ideig Popovics László, majd megbízottként Majtényi Zoltánné vezette az intézményt, őt követte Bocskói Lajos, majd 1968-tól kezdődően Salamon Jánosné lett az igazgató, egészen 1992-ig. 1975. március 25-ig időskorú otthonként üzemelt a ház. Aztán profiltisztítás kezdődött az intézményhálózatban, így itt is. Egyetlen nap alatt elvitték innen a régi lakókat. Még ugyanaznap 50 fő elmebeteg, TBC-s lakót hoztak helyükbe. El lehet képzelni azt a lelki állapotot, illetve hangulatot, ami a házban uralkodott. A dolgozók ki akartak lépni, mert egyszerűen féltek a betegektől. 1977. július 1-el ismét profilváltás következett, elfekvő elmeotthonná minősítették az intézményt. 1990-re az elhelyezettek száma 140 fő volt. A lakók összetétele heterogén lett A döntő többség súlyos értelmi és halmozottan fogyatékos volt, kiegészülve pszichiátriai betegekkel és időskori dementiában szenvedőkkel. 1990-91 évben a lakók közvetlen ellátását 28 fős ápoló-gondozói részleg végezte. Lift híján 60-70 főnek kellett az emeletre felhordani az ételt, 50 fő állandó ágyban fekvő lakó volt, 90%-uk inkontinens. Összesen 4 db fürdőkád és 6 közös WC biztosította a tisztálkodási és higiénés feltételeket. 1993. május 12-én kiadott alapító okirat szerint, fogyatékosokat ápoló otthonként működött tovább az intézmény. 1993 szeptemberétől 2014. augusztus 13-ig Nagy László igazgató úr irányításával működött az otthon. 1995-től kezdődően óriási és jelentős felújítások, fejlesztések valósultak meg. Ennek során megújult az épület kívül-belül, új lakószobák, szociális és foglalkoztató helyiségek kerültek kialakításra. Modern élelmezési és mosoda üzem biztosítja az alapszolgáltatásokat.

Intézményünk 2008. január 1-től integrált intézményként Zalaapáti telephellyel működött. 2010. évtől újra profilváltás történt az intézményben. Nemcsak az infrastruktúra vonatkozásában, hanem a gondozás-foglalkoztatás tekintetében is jelentős változások történtek. Kifejezettebb lett a szervezettség, a közösségben élő egyén személyiségére történő didaktikus odafigyelés, azaz, az emberi méltóság előtérbe helyezése. Búcsúszentlászló ápoló-gondozó tevékenysége példaértékűnek tekinthető, hiszen fennállása óta a „másság” legszélsőségesebb rétegeivel találkozott. Az ápolási-gondozási szükségletek biztosítása mellett kiemelt szerep jutott a mentálhigiénés tevékenységnek is. 2013-tól a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság fenntartásában működik az intézmény. Az elmúlt három évben kizárólag saját forrásból további fejlesztések, felújítások történtek. Ennek során elkezdődött a 4 főnél nagyobb létszámú lakószobák leválasztása, új mosógép, dagasztógép beszerzése történt, felújításra kerültek a gőz üzemű szárító gépek, a kerékpár tároló. 2014. augusztus 13-tól, jelenleg is Ódor Richárd látja el az intézményvezetői teendőket. Empátia, szeretet, odafigyelés, tisztelet. Ezen alapértékek határozzák meg az itt élők és az itt dolgozók mindennapjait.

Zalaapáti története

1951-et írunk, amikor is az egyházi birtokok államosításakor a községünkben lévő Bencés Apátsági rendház a Budapest Fővárosi Tanács kezelésébe került, ekkor nyitotta meg kapuit a „Szociális otthon” Zalaapátiban. Az akkori törzskönyv kimutatása szerint 1951. október 3-án érkeztek az első lakók, egészen pontosan 3 fő. Az engedélyezett létszám 100 fő volt ebben az időben, akiket 10 fős személyzet látott el. Az otthon első intézményvezetője: Bocskóy Lajos volt.

1953-ban a Zala Megyei Tanács fenntartásába került az otthon, de ez nem tartott hosszú ideig, mert 1957. március 1-től ismét a főváros lett a fenntartó. Ebben esztendőben még egy jelentős változás történt, Dr. Majtényi Zoltánné lett az új intézményvezető. Az ezt követő évtizedek alatt a folyamatos fejlődés, fejlesztés volt jellemző, hiszen az ellátotti létszám is egyre nőtt, 1970-ben már 140 fő, 1983-ban 160 fő, 1987-ben 201 fő volt az engedélyezett létszám. 1970. január 1-től az intézményvezetői feladatokat Karácsony Györgyné látta el.

Az itt élő lakók számának folyamatos emelkedése maga után vonta, hogy a kezdeti 10 fős személyzet száma is egyre emelkedett, s néhány évtized alatt a település legnagyobb foglalkoztatójává nőtte ki magát az otthon. Ezt az előkelő helyét a mai napig is őrzi az intézmény.

1981-ben, 35 évvel ezelőtt, a 30. évfordulón 142 lakó és 46 dolgozó mindennapjait határozta meg az otthon. Az éves költségvetés 6.157.000 Ft volt.

1983-tól ideg- elme szakosított szociális otthonként funkcionált. Ebből az időszakból további jelentős esemény, hogy a volt iskolaépület megvásárlásával tovább bővült. 1984. január 1-től, Annuska néni nyugdíjba vonulását követően fia, Karácsony György lett az intézményvezető.

1989 év végén megkapta az intézmény az első számítógépét, egy XT 286 típusú computert.

1992 évben új gazdasági épület került átadásra, amely mosodát, kazánházat, öltözőket, karbantartói műhelyt, irodákat foglal magába. A beruházás bekerülési értéke 19 millió forint volt.

A következő jeles, és jelentős esemény 1998-ben történt, amikor is 41 cserépkályhát kiváltották földgáz ellátású fűtésre. 2000-ben a HACCP rendszer előírásainak megfelelően konyhai rekonstrukciót hajtottak végre.

Az 50. évforduló évében tető, elektromos hálózat, padozat felújítása történt. S már 2001-ben járunk. Ekkor már én is az intézmény munkatársa voltam.

2006-ban fél évig megbízott igazgatóként Nagy László vezette az intézményt, aki az akkor még tőlünk függetlenül és önállóan működő búcsúszentlászlói Értelmi Fogyatékosok Otthonának vezetője is volt.

2007- február 1-től 2007. december 31-ig Horváth Andrásné Tóth Borbála vezetésével működött intézményünk. Ezt követően 2008. január elsejétől intézményi integráció következtében a búcsúszentlászlói és zalaapáti intézmények összevonásra kerültek, s ettől kezdve a zalaapáti intézmény telephelyként működik. Az összevont intézmény Nagy László igazgató úr irányításával működött a továbbiakban.

2011-ben a Fővárosi Önkormányzat saját finanszírozásában 392 millió forintból megépítésre került egy új, korszerű 80 férőhelyes épület, amely 2012. június 1-től fogadja az ellátottakat. Ekkortól egymás szomszédságában működik a 130 férőhelyes I. sz. telephely és a 84 férőhelyes II. számú telephely, így az összlétszám 214 fő lett.

2013-tól a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság fenntartásában működik az intézmény. Az elmúlt három évben számos felújítás, beruházás történt annak érdekében, hogy az ellátottak minél korszerűbb körülmények között élhessenek és minél magasabb szintű ellátásban részesülhessenek. Ennek legfontosabb elemei a következők: a teljes belső gépjármű és gyalogos útvonalak felújításra kerültek, 4 fős félúti ház került kialakításra, amely a támogatott lakhatás "előszobájaként" funkcionál, illetve a közösségi foglalkoztató, klubhelyiség kialakítása szintén hatalmas előrelépés az itt élők részére. Megkezdtük a 4 főnél nagyobb létszámú lakószobák leválasztását, átalakítását annak érdekében, hogy minden szobában maximum 4-en éljenek.

2014. augusztus 13-től, jelenleg is az intézményvezetői teendőket Ódor Richárd látja el.